Kedvesek❤️❤️❤️!

Most egy szívszorító történettel jövök. Olyannal, amilyet egyetlen nőnek sem kívánnék.

Csinos negyvenes nő jelentkezik csoportos SzomatoDráma játékra, nevezzük Eszternek. Azért keresett meg, mert krónikus ízületi fájdalmak nehezítik az életét. Néha egészen jól érzi magát, máskor a hétköznapi feladatok is komoly kihívást jelentenek számára.

Kérdésemre, hogy mi a legnehezebb ebben az állapotban:

A fájdalmát, az ízületei ropogását és a kiszolgáltatottság érzését nevezi meg, ezekre szeretne ránézni 

Olvasta dr. Buda László könyvét, kíváncsi, hogy mit üzen a teste.

A csoport tagjai közük kiválaszt három szereplőt, akiknek kiosztja a fenti szerepeket és beállítja őket a térbe. Szinte azonnal megelevenedik a szőnyeg, ahol játszunk. A „fájdalom” lefekszik a földre és magzatpózba gömbölyödik. A „kiszolgáltatottság” oda ül mellé és lágyan simogatni kezdi, az „ízülete” kissé ridegen, a távolból nézi őket, nem kapcsolódik senkivel.

Eszter nem érti, hogy mi zajlik előtte, de nagyon együtt érez a földön fekvő szereplővel. A „kiszolgáltatottság” helyére ül be, karjai automatikusan fonódnak rá az összegömbölyödött testre. Ő azonnal belefúrja magát Eszter ölébe és azt mondja neki „de jó, hogy végre itt vagy, annyira örülök, hogy látlak.”

Esztert sokkolja a felismerés, mélyről jövő zokogás rázza hosszú percekig, miközben azt mantrázza „kérlek ne haragudj rám, bocsáss meg.”

Húsz évesen esett teherbe érzelmileg és fizikailag is bántalmazó párjától. Két éve voltak együtt, mikor a lány a sokadik cirkuszt követően hazamenekült a szüleihez, oda, ahol addig sem kapott semmiféle támaszt. A fiú őrjöngve könyörgött, hogy menjen vissza hozzá, lehazudta a csillagokat is az égről, esküdözött, hogy ezúttal minden más lesz. 

Eszter nagyon akarta ezt a kapcsolatot, a kis hangot, amely azt sikította, hogy NE MENJ elfojtotta és száműzte lelke legmélyebb zugába. A békülő sex erőszakát szenvedélynek, a fojtogató ragaszkodást szeretetnek hitte, csak az zavarta egy kissé, hogy patakokban folytak a könnyei. Miért nem élvezi ő is az együttlétet, értetlenkedett magában, hisz a felette lihegő férfi is azt zihálta az arcába, jjjhóóó, ugye neked is jó?

Mikor a fiú önhatalmúlag beleélvezett anélkül, hogy bármilyen választást adott volna

Eszter azonnal tudta, hogy megfogant. Az abortusz közös döntés volt, legalábbis így tűnt kívülről. Elmondása szerint egy röpke pillanatig engedte, hogy elárassza a földöntúli boldogság érzése, simogatta a lapos hasát és látta maga előtt, ahogy gömbölyödik, szinte érezte karjaiban a pici, puha testet, mikor belehasított a jeges félelem.

Nem szülhet ennek a férfinak. Nem élheti le az életét boldogtalanul, mint az anyja. 

Az abortusz után többet nem beszéltek a gyerekről, nem emlegették, mintha sosem létezett volna. 

Az évek alatt Eszter sokat gondolt arra, hogy ha másképp dönt milyen élete lenne?

A bántalmazó párjától csak évek múlva és sok gyötrelem árán szabadult meg és mélyen hiszi, hogy ha akkor megszületik a fia, most ketten szenvednének.

Igen, mindig egy angyali kisfiút látott álmában. Ilyenkor hetekig szinte alvajáróként közlekedett a világban és a barátai már tudták, hogy újra vezekel.

Katartikus élményt jelentett számára, hogy a Játékban találkozhatott és beszélhetett a kisbabájával, elmondhatta neki, hogy mennyire szereti, hogy milyen sokat gondol rá és mélységes bűntudat gyötri, hogy akkor nem tudta őt vállalni.

Fia válaszként szorosan hozzábújik és azt suttogja a fülébe…

„minden rendben anya, kérlek ne bántsd magad többé, mert akkor én is szomorú vagyok”

…és Eszter megérzi, hogy már nem kell többé büntetnie magát.

A SzomatoDráma Játék végén meggyötörve, de széles mosollyal az arcán öleli meg segítő társait, egyszerre éli át a sejtjéig hatoló fizikai fáradtságot és a lelki felszabadulást. Mély hála és megnyugvás költözik a szívébe, végtelenül boldog, hogy a kisbabája soha nem haragudott rá. 

Végre feloldozást kapott. 

Önmagától.