Kedvesek!💗💗💗
Önismeret vs önszeretet.
Sokunkat megviselt ez a pár hónap ( év) érzelmileg és fizikailag is. Olyan érzés volt számomra, mint egy energetikai hullámvasúton való utazás.
Néha félelmemben sikítottam, majd beleengedtem magam a zuhanásba és rettegve, de bízva abban, hogy nem fogok becsapódni, hogy a gondviselés az utolsó pillanatban felemel. És eddig mindig felemelt.
Mély hála és szeretet van bennem, ha arra gondolok, hogy milyen sokan voltatok körülöttem, mikor nehézben voltam, hogy mennyi segítő kéz és szív nyúlt ki értem, hogy ne süllyedjek el a fájdalmam mocsarában. Bízom benne, hogy egyszer sikerül vissza adni mindazt a jót, amit általatok kaptam.
Minden nehézség ellenére az elmúlt évek pozitív hozadéka, hogy végre megtanultam bízni.
Önmagamban és egy nálamnál sokkal Nagyobb erőben. Már nem akarok minden áron, hanem kérek, de alázattal tudom fogadni azt is, ha nem az én elképzeléseim szerint történnek a dolgok.
Már rá tudok hagyatkozni az Életre akkor is, ha egyáltalán nem látom a hogyant, és végre a sok-sok önismeret után, azt hiszem, hogy megérkeztem az önszeretet állapotába is. Észreveszem és megélem az apró öröm pillanatokat, empátiával és elfogadással fordulok önmagam felé.
És igen, tisztában vagyok, hogy lesznek nehezebb és könnyebb időszakok, de ha ki billenek, már van hova visszanyúlnom. Vannak eszközeim, társas kapcsolataim, akik megtartanak, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok.
Öleléssel,
Iza